Dr. Kenéz Zsolt gyógyszerész írása
Nem könnyű a válasz, mert valójában tudományos alapon nincs bizonyítva a hatásmechanizmus. Ugyanakkor tapasztalati úton két irányból is meg lehet mutatni a lényeget.
Az első, ahogyan Hahnemann is megtapasztalta. Samuel Hahnemann (1755–1843) német orvos, kémikus és nyelvzseni volt, a homeopátia megalapítója. Ő hozta létre a „hasonszenvi gyógyítás” (latinul similia similibus curentur – „hasonló a hasonlót gyógyítja”) elvét, amely a homeopátiás orvoslás alapja.
Hahnemann először elvégezte az akkori orvosi, majd gyógyszerészi képzést is. A gyógyszerészi képzésnek a fő gerincét akkor a biológiailag aktív (mérgező) növények, állatok leírása és azok tapasztalt hatásai (toxikológiájuk) adták. Mivel Hahnemann nagyon jó megfigyelő volt, illetve fantasztikus memóriával rendelkezett, plusz ismerte/olvasta az előző századokban keletkezett könyvek nagy részét is, amikor egy-egy beteghez hívták felismerte, hogy egy adott betegnél egy adott toxikológiai képet lát. Kikérdezve a beteget meggyőződhetett arról, hogy nem mérgezés történt. Kreatív ember is volt, hatalmas elméleti tudással, így Paracelsus 200 évvel korábban leírt szavait, mely szerint “minden anyag méreg, csak a dózistól függ, hogy mérgezést vagy gyógyulást hoz” – komolyan véve, belevágott egy kísérletbe.
Elkezdte higítani azt a toxikus anyagot, amelynek a mérgzési képét látni vélte a betegen. Például a Belladonna (azaz a nadragulya, amely egy erősen mérgező növény) mérgezési képe, tünetei többek között a magas láz (a test forró, a végtagok relatíve hidegek), tág pupilla, izzadás, vértódulás a fejben stb. Hahnemann kísérlete során azt tapasztalta, hogy egy bakteriális fertőzés esetében, amely hasonló képet, tüneteket mutatott, mint a nadragulya mérgezési képe, vagy egy napszúrás esetében, amely során szintén hasonlóak a tünetek – a Belladonna (nadragulya), megfelelő higításban, gyógyulást hozott.
Az allopátia azaz a nyugati orvoslás, a betegség tüneteivel ellentétes hatású szerekkel gyógyít. Az allopátiában a gyógyszer a tünethez kapcsolódik és a tünetcsoporthoz kapcsolódnak a gyógyszerek elnevezései is – például lázcsillapító, gyulladás csökkentő, fájdalom csillapító stb.
A homeopátiás szereket viszont nem diagnózisra (azaz a lázra, gyulladásra, fájdalomra stb.) adjuk, hanem a beteg összképére, személyiségének jellemzőire. Hasonló a hasonlót gyógyítja.
A homeopátiás gyógyítás és gyógyulás során nagyon fontos a homeopata figyelme a páciens felé és a páciens együttműködése a homeopatával.
A homeopátiás szerek higításai
Hahnemann, az újító, kreatív elme, elkezdte higítani az egyébként mérgező szert. 5-szörös, 9-szeres, 12-szeres, 15-szörös, sőt 30-szoros higításig is elment.
A homeopátiában többféle higítási sor létezik:
– a 10-szeres higítást D betűvel jeleöljük (decimális)
– a 100-szoros higítást C betűvel jelöljük (centum)
Magyarországon leginkább a C sorozat elérhető.
Egy 9×100-szoros higításnál már kizárt a méreg anyagi hatása, azt pedig Hahnemann még nem is tudhatta, hogy 12×100 szoros higítás után már nincs is a készítményben anyag, csak információ. A higított szereket adta aztán a pácienseinek, és a páciensek hatalmas javulásokról számoltak be.
Hahnemann másik gyakorlati tapasztalata szifiliszes beteghez kapcsolódott. A kortárs orvosok higany tartalmú vegyületekkel próbálkoztak, de Hahnemann azt tapasztalta, hogy a páciensek előbb haltak meg higany mérgezésben, mint ahogy a szifiliszben meggyógyultak volna. Viszont paracelziuszi logikával elkezdte magát a higanyt higítani és a C15, C30-as szerekkel nagyon jó eredményeket ért el.
Hogyan készülnek a hompeopátiás szerek
A homeopátia alapja a totalitás, azaz a „szer kép” megegyezése a „páciens képével”. A homeopátiás gyógyszervizsgálatok arról szóltak, hogy egy kvázi egészséges embernek ritmusos időközökben egy C30-as szert adagolnak, majd felírják az összes tünetét ami a vizsgált időszakban jelentkezett.
A hagyományos gyógyszerek fejlesztésénél ezzel szemben elsőként laborvizsgálatra kerül sor, majd állatkísérletekre, végül több humán/emberkísérletre. Az emberi kísérlet első lépcsőjét Humán I. fázisnak szokták hívni. Ez azt jelenti, hogy önkénteseknek adagolják a kísérleti gyógyszert. Elvileg valamilyen célra fejlesztik, de az I. fázisban egészséges embernek adagolják egyre növekvő dózisban, és tulajdonképpen a toxikus tüneteket keresik. Addig adagolják a kísérleti gyórgyszert, amíg az önkéntesnek valamilyen problémája nem lesz. Ez lesz leginkább a mellékhatása és a toxikus adagja az adott gyógyszernek. A Humán I. fázis után következik a Humán II. és Humán III. fázis, már a célzott gyógyítási céllal.
A homeopátiás gyógyszervizsgálatban nincs Humán II. és Humán III. vizsgálat. A homeopátiás gyógyszervizsgálat tehát egyrészt megáll a Humán I. fázisnál, másrészt a vizsgálat menete is más.
A homeoptiás gyógyszer vizsgálat során ugyanazt a homeopátiás szert adjuk, azaz nincs változtatás a dózisban, viszont az nagyon fontos, hogy ritmikusan ismétlik az adagolást (12 óránként vagy 24 óránként stb.) Ezzel a ritmikus adagolással hatást akarnak kiváltani.
Az allopátia is elkezdi leírni a dózisok emelése után az élettani reakciókat (labor eredmény változás, tünetek megjelenése stb.), és a homeopátiás gyógyszer vizsgálat is ugyanezt teszi, de egy kicsit másképp: minden beadott adag után tetőtől talpig végig kérdezi a testi tüneteket, érzeteket, az érzelmi tüneteket, az álmokat, és mindent, ami szóba jöhet az ember testi és lelki élete szempontjából, mint változás. Ezt naponta megcsinálják, a kísérlet végéig. Az így összeírt tüneteket fogja a homeopátia „materia medica”-nak hívni, azaz a „toxikus” tüneteknek, azzal, hogy valós materialista terhelése nem történt a szervezetnek, mint az allopátiás vizsgálatban. Az allopátiás gyógyszervizsgálatban valóban az adagok emelése következtében jelentkeznek a toxikus tünetek.
A homepátiás szerkeresés új irányzata
Ha elfogadjuk, hogy az érzelmeink irányítanak bennünket, azaz nem racionális, hanem érzelmi lények vagyunk, akkor könnyen megérthetjük a homeopátiás szerkeresés új irányzatát, amely a periódusos rendszerre épül. Eszerint ha a beteg/páciens által elmondottakat, szavait, cselekedeteit, érzéseit, érzeteit, megfeleltetjük a periódusos rendszer sorainak és oszlopainak, akkor kapunk egy számsort, amely leír egy-egy állatot vagy növényt. Ha az anamnézis/esetfelvétel során megállapítjuk a számsort, akkor megkapjuk az adott szert is, amely jellemzi a páciens adott állapotát. Ez tulajdonképpen a nyugati orvoslásban ismert diagnózishoz hasnlít, de mégsem az, hiszen a homeopátiában a diagnózis maga a szer, azaz a jellemzés (és nem az állapot minősítése).
Ha erre hozunk egy példát a 3/5/6L 11 es számsor a kerecseny sólyom. Ez egy adott beteg szere. Példaként azért hozom ezt, mert a magyarság egyik jelképe a kerecseny sólyom. Milyen érzelmek összessége jelenik meg?
A periódusos rendszer 3. sora a kapcsolatokra, a család fontosságára utal , az 5. sor a kreativitás, a tömegtől való különlegességet hordozza (Szentek, Nobel díjasok, művészek, sport eredmények stb.), a 6L pedig a lantanidákra utal, azaz szabadságot, önismeretre való megismerést, illetve mások szabadságát tiszteletben tartására utal. A 11. oszlop a tökéletesség megtartására való erőfeszítés (spirituálisan az ősi tudás megőrzésére való törekvés).
Similia similibus curentur.
Dr. Kenéz Zsolt
gyógyszerészként végzett 1986-ban a SOTE-n. 1994. január 1-je óta vezeti a győrszentiváni Kristály Gyógyszertárat, és 2000. óta tanulja a homeopátiát. 2009-ben a pécsi akupunkturás orvoskongresszus homeopátiás szekciójában bemutatta az „Egészség négyszög” elnevezésű elképzelését.